Ars Poetica

photo

A művészet csodálatos kaland. A matematika szabályrendszerével teremt új világokat, ezzel szemben napjaink képzőművészete az ötlet és megvalósítás korlátlanságával, a bármit lehet törvényszerűségével. A kortárs művészet lehetőségeit és fantasztikus eszközrendszerét megpróbáltam minél jobban felhasználni elképzeléseim megvalósításához. A website oldalain látható munkák sokfélék, ám egyvalamiben mégis közösek: mindig csupán egyfajta “hőmérőnek” tartottam magam, aki érzékeli a mindennapok hőemelkedését, a lázas állapotot, a gyógyulást és a társadalom-ember egészséges működését is. Én, a képalkotó, csak ennyit tehetek...  Kedves látogató, köszönöm türelmed és érdeklődésed. Elérhetőségem: info@rumplergyorgy.com

Néhány gondolat rólam

1969-ben születtem Budapesten, huszonöt éve foglalkozom festmények és objektek készítésével. Három évig vettem részt a Gyulai Művésztelep munkájában, tanultam Fischer Ernő mellett Budapesten, évekig látogattam a Képzőművészeti Egyetem műtermeit, ott dolgozó képzőművész barátaimat, mindezek ellenére autodidakta művésznek tartom magam, pályám kezdete óta vallom: a képzőművészet bárkinek tanítható, de nem megtanulható alkotói képesség, folyamat.

1988 óta számos kiállításon szerepeltem a festményeimmel, többek között a Gyulai Művelődési házban, a Magyar Kultúra Alapítvány Székházában, a Csili Művelődési Központ kiállítótermében (Pesterzsébeti Kulturális Központ), az Art Budapest Nemzetközi Művészeti vásáron, a O10´Galériában, a Dob Galériában.

Néhány gondolat a munkáimról

Nonfiguratív festményeim kiindulópontja az absztrakt expresszionizmus. Az alkotó folyamatban gyakran használom az "akciózásos" képfestési módszert, máskor tudatosan "építem" a képet, mint például, a "Totememberek" sorozat festményein. A "Káosz képek" festőkéssel kapart és dörzsölt felületkezelésével a hétköznapok entrópikus jelenségeit próbáltam érzékeltetni, világunk sérülékenységét és kavargó információáradatát. Ezeken a képeken csupán egyetlen rendteremtő eszköz található, a különböző színű és vastagságú kör, ami egyrészt az abszolút jelképeként jelenik meg (mivel mindig saját magába fordul vissza- befejezett, tehát tökéletes), de szakrális jelkép is.

A "Totememberek", illetve a “Kezek és szemek” sorozat képein a hús-vér ember kiállítási tárggyá degradálódik, furcsa tér-élménnyé. A szétrobbant emberi testek, a csont és hús darabokból összeeszkábált emberek nagyon is élnek. Ahogy élünk mi is, minden keservünkkel és fájdalmunkkal, túl teljesítőképességünk határán. A gepárd rövid távon elérheti akár a 110 km/óra sebességet is, ám belepusztulna, ha vadászat közben gyorsabban kellene futnia. A "totememberek" rég meghaladták teljesítőképességük határait. A képzeleten és realitáson túl léteznek.

A Hétköznapok emlékműve sorozatot 2000 Január 1. és Március 30. között készítettem. Minden nap végén egyetlen kollázsban próbáltam sűríteni aznapi élményeimet, érzéseimet, lelkiállapotomat. Ennél a sorozatnál nem volt lehetőségem későbbi “javításra” vagy átdolgozásra, ezért a sorozat darabjai befejezetlennek tekinthetők, ám mégis teljesek, mert bármilyen utómunka megváltoztatta volna az eredeti koncepció lényegét: minden napra egy festmény, az adott nap lelkiállapotában, érzéseivel, tényeivel. Egyfajta gyorsan reagáló képi-nyelvezetet próbáltam létrehozni, amelynek lényegét egy mondatba a következőképpen sűríthetem: érzékszerveim voltak a szűrők, anyanyelvem a kép. De, mondhatom másképp is: látni és értelmezni. Soha nem volt más célom, mert, mi lehet izgalmasabb dolog, mint felfedezni a világot?

signo